van a lúzerkedésnek, az egymásba/ra épülő piti nyomoroknak egy olyan fokozata, ami börleszki mérettartományba emeli az egészet, és nemhogy utána pár évvel nevetsz rajta jóízűen, hanem már közben is, amikor szilviával törölgeted az alaplapról a gössert, a tervezett legkésőbbi lefekvési időpont előtt fél órával, természetesen egyetlen fegyvered szétszerelésre egy vadászkés, meg egy ikeabútorokhoz rendszeresített szerszámkészlet.

aztán kil öngyújtót keres a táskámban, ezzel a padlóra rántva a gondosan sísapkába csomagolt vinyót, amit adatmentésre viszek be a céghez, biztos ami biztos, persze a mobilracket vki hazavitte, közben lerohad a klíma és elpusztul laptop2-ben a cd meghajtó, ekkor hirtelen mindenki cd-t akar íratni velem (vagy a klímamentes helyiségben kell tartózkodnom, 3 polcnyi bekapcsolt villanyrezsóval, haha). minden széthull, furcsán viselkedik körülöttem; fejmagasságban repkednek a vonatok meg a sziklák.

az események cseppet meglepő, de nem váratlan fordulatot vesznek: a manduláim nem szoktak ekkorák lenni, a fejemben sincs ennyire sűrű köd defaultból, szombati program gyorsan lefúj, helyette feltételezhetően ágynyugalom, mézes tea (kellett emlegetnem múltkor a teaivást).
még megveszem a racket, mint később kiderül, feleslegesen, mert a dolgok kezdenek visszazökkenni, és sikerül, és működik, és jó minden, és összeáll a kép, és amúgyis szeretek náthás lenni. és kapok még egy wave meghívót is közben, köszönöm.

felkelek, továbbmegyek. mint az köztudott.

a blogom fennállása óta azt hiszem most kaptam először ilyen továbbadós játékot, szóval játszom karácsonyi listásat, melyből rögtön kiderül (már ha eddig nem, hehe), h. egyik lábammal az anyagi világ mocsarába, a másikkal meg a bolygóközi térbe süppedtem. előre bocsájtom, h. nem küldöm tovább senkinek, mert akinek adnám, már a.) megkapta luciától b.) nem játszana, és akkor szomorú lennék, mert ugye ez az első.

so, jézuska, itt van, ha vmi nem világos, pls keress rá, vagy dobj egy mailt.

- 1 tb külső hdd
- ipod nano
- normális utcai fejhallgató
- digitális fényképezőgép
- új billentyűzet a laptopomra
- hangfalak a konyhába
- egy rakás könyv a lányaimnak (nekem most van)
- világbéke
- belső béke
- télikabát
- szemműtét (csak ilyen rövidlátás-korrekció, no para)
- orosz nyelvtanfolyam
- vmi autó
- 2 db macbook, csak h. kil se maradjon ki (öö.. az egyik persze az enyém lenne)
- fitneszbérlet (+ motiváció)
- vagy inkább elliptikus futógép, biofeedbackes, köszi
- youtube-last.fm integráció
- 1 szobásnál nagyobb lakás
- aminek az egyik szobájában a fiatal david gilmour folyamatosan osztrigát eszik (opcionális)
- nem is, legyen úgy, h. john frusciante is csinál vmit abban a szobában, meg az infected mushroomból az erez aizen. mondjuk iszapbirkózzanak.
- nem is, legyen inkább abban a szobában pókerasztal meg biliárdasztal
- hangfalak a fürdőszobába
- tangóharmonika
- ja, igen, élő lemúr.

the rest is silence.

vlszleg elromlott a kapcsoló, amelyikkel a két üzemmódom közt lehet váltani. beragadt a tömegpusztító crazy bitch mód, a hisztérikus jókedvvel és lézersugár-szemekkel, meg ennek ellentétével, amikor annyira szomorúan fáj, h. centire pontosan tudom lokalizálni, hol van a lelkem a testemen belül. amíg itt volt a nyár, ráfogtam a nyárra, de elment, én pedig így maradtam. csak a gyerekeket tudom megkímélni ettől, másokat már egyre kevésbé. néha legszívesebben kiraknék vmi villogó táblát a fejem fölé, look away pls, ez itt nem egészen én vagyok.

és láttam, h. ez lesz, és tudtam, h. ez lesz, mert volt már ilyen, de továbbra is fütyörészve üldögéltem a síneken. jé, vonat.

na igen, szánhattam volna több időt a saját user's manualom tanulmányozására, amikor még volt rá időm, mert most röptében kell kikeresnem, hogyan kell langyos teát kortyolgatva hosszú regényeket meg tudományos ismeretterjesztő könyveket olvasni, korán feküdni, hiénakacagás nélkül mosolyogni, ráhangolódni a családom és a barátaim hullámhosszára. meg ilyenek.

burkolat visszahelyez, óra indul.

három végén égettem az elmúlt hónapokban (piramisgyertyán biztos lehet olyat is), van a családom, vagyok én, meg van a munkám, nem mindig ebben a sorrendben, most épp ott tartok, h. képtelen vagyok egy alttabot kifacsarni magamból, h. megnyomjam a play gombot valami akármin, mégiscsak sikerült, random mindentbele, ma már hazahoztam a munkát, mert bent nem volt rá időm, káosz, döntéskényszer, vidámság, élvezem,

sőt, ma történelmi mérföldkőhöz érkeztem, de nem írom le, mi volt az, mert mindenki csak röhögne rajtam, ennek örömére zsebemből kilógó csavarhúzóval mászkáltam fel s alá, fontosságom koronaékszere, ezt a szókapcsolatot már elhasználtam, sebaj,

apropó piramis, tegnap kölcsönkaptam brainoiztól a seggszondázó ufókról szóló sci-fi remekművet, ma hazafelé próbáltam olvasni a villamoson, de folyton leugrált róla az agyam, aztán félig transzba is estem, a retikül-laptop kombót szorongatva, mert félek a zsebtolvajoktól,

előtte kifordítottam a rokonszenves kolduslánynak a tárcám a megállóban, nézd, ez van benne, ebből kaphatsz, de cigim azért még volt egy szál, sokat dohányzom és gyorsan egyébként, legendás lettem, közben kopog a minimál cowboycsizmám sarka a kövön a lépcsőházban, 3 lépés oda, megfordulok, 3 lépés vissza, nyugi, nem csúnyán nézek rád, én így szoktam gondolkozni,

pl azon, h. milyen zenéket vigyek lucia halloween-bulijára, mert megengedte, h. én legyek a dj, ha már előtte vmi welness szállodában kell töltenem a hétvégét a rész és az egész egyesítésével, nem, nem ezoterikus pornós cégnél dolgozom, halloweenre meg vlszleg alapértelmezett gót cafkának öltözöm, vörös rúzzsal, amit utoljára gy esküvőjén kentem magamra, amikor még kopasz voltam, volt róla poszt is, és másnap úgy ahogy vagyok, el kéne menni arra a rekviemes misére az igazi egymondatos lánnyal,

vörös, vörös, vacsorakészítés közben megvágtam az ujjam a joghurtosdoboz tetejével, pedig még nem is öltöztem gót cafkának, figyeled, írok igazi e/1-et is, nem csak emberekhez-eseményekhez viszonyítva definiálom magam,

annyi minden van még biztos, lassítanom kell mert kirepülök a sztratoszférába,

pont.

majd fújom a rózsaszín felhőket, h. nevess

(fúúúúúú)

 zero 7 - pop art blue

nem metál, se nem progmetál, de ezt adom nektek.

az volt a baj, h. ülni kellett, viszonylag decens módon, nem lehetett széksorokat feltépve előre rohanni a színpadhoz, langyos sört löttyintve a belém könyöklőkre, nem lehetett kiengedni, ígyhát ott maradt bent. ami általában nem szokott előfordulni, mert alszik, vagy ha épp ébren van, rögtön el is indul valamerre.
a hjaltalín első számánál éreztem, ahogy a dolgok* koalícióra lépnek odabent és elkezdenek felfelé tekeredni a gerincoszlopomon, emilíana ráadás előtti utolsó számánál (gun) pedig már az ment, h. a fogamba mélyesztettem az öklöm, ezáltal megbuktam a konfliktuskezelés vizsgán, azt hiszem.
a környezetemben levőket** meg gondolom lefárasztotta a viselkedésem a szünetben és a koncert után, de néha jobban mutat 1 kg dráma, mint 1 g valóság. és a dráma legalább el szokott fogyni.
aztán lehúztunk 1-1 tequilát egy elegáns étterem pultjának támaszkodva és viharos sebességgel elhagytam a helyszínt.

a reggelre megmaradt pár dkg drámából sírtam egyet a fürdőkádban (végre, checkbox checked), cipőt, táskát és málnateát vásároltam magamnak (az új bankkártyámon egy iránytű rajza látható, csak a pin kódot kell még gyakorolnom), visszaragasztottam mindent a helyére a napsütésben, ennyi, what's next.

*a dolgok, amikről nem blogolok + a dolgok, amikről magammal se szívesen beszélgetek
** az ezermondatos lány + a lány, akit tegnap ismertem meg és még nincs kódneve + a robotpilóta + a robotstewardess

szóval ő az a lány, akivel a kb. egy éves ismeretségünk alatt odáig jutottam, h. énekeltünk már együtt karaoke-wurlitzer mellett, nagytakarítás közben, sőt, a nyílt utcán is, pedig se a lányokkal, se az énekléssel nem szoktam túl messzire jutni. de vele van közös ftp tárhelyünk és ugyanaz vezeti a toplistánkat és sokszor átkiabálunk egymásnak a kerítésen, miközben párhuzamosan haladunk valamerre előre.

erényei hosszú sorát gazdagítja az is, h. rss feednek öltözött farsangkor, tud süteményt sütni és gondját viseli az apokalipszis rózsalila lovának. jameg, múltkor észrevette a blahán, h. beragadt az autó hátsó ajtaja, és élete kockáztatásával visszajött értem az ellenséges géppuskatűzön át, h. megmentsen..

(- mi van? ja, oké, nem harctéri nekrológ. oké. kihúzzam? oké, oké. marad akkor.)

lényeg: agnus ftw, ez pedig biztos tetszeni fog neki. ha pedig bele sem hallgat, azt természetesen megérdemlem. szmájli.

a nyár folyamán a következő könyveket sikerült elolvasnom:

egy banks, két vámpíros, a háború művészete meg egy fejőséva. nincs mentség. az se mentség, h. a koponyámban olvadt törökméz jellegű masszát tároltam mostanában. ások is magamnak egy virtuális gödröt.

|                        |
\                      /
\_________/

az éjszakai buszon nem vettek észre a zöldmellényesek. mindenkitől elkérték a jegyeket-bérleteket, csak tőlem nem.
aztán amikor megnyomtam a leszállásjelzőt, az egyikük megszólalt: kisasszony, ezt meg hogy csinálta? (mit?) ez a lámpa eddig nem égett. próbáltuk egy csomószor. most megnyomta, és ég.
nincs poén, nem tudtam semmi érdekeset válaszolni neki, mosolyogva jó éjszakát kívántam és leugrottam az alsó lépcsőfokról a sötétbe.

most akkor, túl az udvar körbeugrálásán, megvizsgálom az események láncolatát, és arra az eredményre jutok, h. holnap minimum három embert kéne meghívnom egy sörre/kólára, amire momentán nem vagyok alkalmas.

a lelkiismeretem is sajog kicsit, azok miatt, akiket bepörgettem a múltkor, majd pörögve nekicsaptam őket most a betonfalnak.

meg flexelnek is épp a szomszédban.

nem, ez most nem fog menni. a nyafogás. örülök és örülök. és még örülök is egy kicsit.

szóval, lett egy félállásom. ünnep.
gyanús volt, h. az első körös beszélgetés után 2 órával már jött a második kör, én meg úgy mentem be, h. hátizé, ugye tudjátok, h. ez nekem csak ideiglenes lenne, és nem tudok semmi biztosat mondani a jövőmről, és mindannyian tisztában vagyunk azzal, h. ez itt nem én vagyok hosszú távon, csak a szükség nagy úr; ezt még vagy háromszor elismételtük különböző szövegkörnyezetekben, barátságosan röhögcsélve.
úgy jöttem ki, h. épp csak papírokat nem írtunk alá, mert nem voltak még papírok.

aztán rögtön megismerkedtem egy leendő kolleginával, megittunk egy sört, vagyis én ittam az ő söréből, dumálgattunk, közöltem vele, h. előző nap még halvány sejtésem se volt, h. itt fogok majd dolgozni, erre ő felkiáltott, h. ez tök jó, aztán elsétáltunk/bkv-ztunk együtt egy darabon, mert ő a szigetre indult, én meg reggeli italport venni a lányoknak.
a pénztárnál derült ki, h. a bankkártyám nincs a tárcámban, és itthon is átkutattam mindent később, de persze sehol, így az az elméletem látszik beigazolódni, h. beraktam szerdán a készpénzes rekeszbe, majd kirántottam valahol, ahol már csak annyi összpontosításra volt szükségem, h. egy mézes körtét kérnék, ígyhát 2.5 éven belül ez a harmadik kártyám, amit elhagytam. persze annyi pénz nincs már rajta, h. letiltassam, annyi meg főleg nincs, h. újat igényeljek helyette [és ha mégse veszett el, akkor idegbajt kapjak emiatt], így csak remélni tudom, h. jólelkű, csillogó szemű fiatalok találták meg a lakodalmas sátornál és leadták az első útba eső bankfiókban.

anyám is itt járt tegnap. a szokásos, "vidám családi tablókép" c. műsorszám most elmaradt, ha szoktunk volna kezünkbe temetett arccal jajgatni, meg effélék, akkor biztos csináltuk volna, így anyám megpróbált minket felvidítani különböző remek sztorikkal.

húg#1-ék megvették a lakást.

húg#2 összeszedett a nagy interneten vmi nyolckeres csávót, akinek énekesi ambíciói vannak [sajnos az is kiderült, h. elton john a példaképe], hétvégéken együtt lógnak a sráccal a nagymamánál vmi félszobában, mármint elton john nincs ott, de a konyhában ott lakik egy heverőn a nagyi öccse is, aki online pókerből próbál meggazdagodni. továbbá a srác boldog, h. talált végre egy, a külsejéhez/körülményekhez képest szűzies [anyám máshogy fogalmazott], modell alkatú csajt magának [igen, húg#2 modell alkatú, az ő számát húzták ki a génlottón anno, nem pedig az enyémet].

húg#3 otthagyta a szépreményű, de pipogya fiúját, vmi alanyi költőt, ehelyett a rocker haverjaival lóg egész nyáron, fesztiválról fesztiválra. végül letett hollandia körbestoppolásáról, stoppolni itthon is lehet. továbbá megtanították a húgomat lejmolni. a rockerek. már 800 forint összejött neki. fémbetétes bakancsra gyűjt.

ja, meg vettem a bkv-tól milf-bérletet a gyespapírom segítségével, vannak ilyen konszolidált, anyukás dolgaim is most már.

a blogom jó fej. szerzett már nekem:

- apróságokat [könyvek, zenék, ez-az]
- vigasztalást / bátorítást, mikor épp nyakig ültem a szarban
- haverokat / barátokat
- családot & otthont

és most már.. na vajon mit is?

[kösziszmájli]

talán inkább nem is írok bele neveket, mert nincs kedvem körlevelet írni előtte arról, ki mit vállalna névvel-nicknévvel, ebbe magamat is beleértve, pl a népitánc és a cigánykerekezés az én világomban a "vállalhatatlan" címkéjű tárolóba szokott kerülni, viszonylag gyorsan.

lily allen koncertjén egy britney spears szám alatt azt kiabálni, h. tankcsapda, tankcsapda [igen, kitaláltad, volt ördögvillázás is], közben teliholdnak nézni a reklámlufit, az még úgy so-so belefér.

valahol hozzánk csapódott egy olasz srác, aki sokáig nem találta a barátait, mi pedig a cserediák-programos bulik klasszik forgatókönyve szerint csajozós szövegeket és/vagy verbális inzultusokat tanítottunk neki.

ezeken kívül nem is történt olyan sok dolog, leginkább helyváltoztatással, beszéddel és fogyasztással teltek az órák. egyszer eltévedtem, egyszer elvesztem [mondjuk ehhez nem is kell sehova mennem, az alapfelszereltséghez tartozik]. a taxiban pedig simán csak zombi voltam, nem igazi hulla.

tudom, a zombi is igazi hulla.

először fejősévába temetkezem, aztán az agyelszívó zene hátán lebegve gyakorlom a lemondás nemes művészetét, ami nálam inkább csak annyi, h. ehh, biztos csak nem akarom eléggé, mert ha eléggé akarnám, mennék, partianimálkodtam eleget az idén, meg teátrálisan be is jelentettem hétfőn két ördögvillázás közt, h. ez volt számomra idén nyáron az utolsó buli, satöbbi.
sóhaj, hangerő fel, agy el.

aztán becsöng a telefon, hn4-kor. a sóhaj feltehetőleg elhallatszott egy kerülettel odébb. lucia megoldja. 5 perc alatt felpörögnek a hajtóművek, még bevásárolni is kell mennem ma, balerinacipőben nyargalok a magmaszintig feltört, majd híg aszfalttal frissen nyakon öntött járdák mellett, mert busszal menni esélytelen, bár néha úgy tűnik, gyalog sincs sok esélyem. de sikerül, checkbox checked. most már készülődhetek.

a nyár, amikor üzemanyag nélkül pörgök, megállás nélkül.
és újratanulom a "barátság" szót.
a nyár, ami odabasz.

ha azt írom bele a motivációs levelembe fő célomnak, hogy szeretnék szivárványszínű robbanás kíséretében megsemmisülni, hogy szétszóródó atomjaim részrehajlás nélkül, egyenletesen töltsék be utána a világűr ember-nem-látta, jéghideg szegleteit, akkor vajon lesz-e állásom, vagy inkább nem lesz?

megkaptam a lehetőséget, h. én írjak a nagydarab feketeruhás emberről a két nagydarab fekete schnauzerével.
köszönöm a lehetőséget.

fémpénzeket pörgettünk az asztalon, a blogtolvaj ügyesen, az egymondatos lány + én inkább lelkesen, miközben a fordító [aki mer faszszmájlit küldeni] meglepő módon fordításról meg könyvkiadókról beszélgetett a fordítóval [aki biztos mer, de nem akar etcetera]. ez a vége volt. az elejét és a közepét átzombultam, közben néha nevettem + beszéltem is, jó szokásomhoz híven.

vmit akartam még írni bill murray-ről is, csak nem jut eszembe, mi volt az. hümm.

hiba_1: nem ettem tegnap szinte semmit.
hiba_2: túl hangos voltam és túl vidám és énekeltem is.
hiba_3: le akartam huppanni egy székre, ami egy másodperccel azelőtt még ott volt. de akkor már nem. kőpadló, fullkontakt.
hiba_4: nekiálltam fájdalomcsillapítani, ősi, kipróbált - és egy kocsmában teljesen magától értetődő - módszerrel.
hiba_5: hagytam magam háton[?] cipelni tovább, mert a lemaradókat megeszik a medvék, vagy nem is emlékszem pontosan.
hiba_6: nem is emlékszem pontosan.
hiba_7: gondoltam lelépek, nem érdekelnek a medvék.
hiba_8: nem sikerült.
hiba_9: elaludtam és nem ébredtem fel.
hiba_10: felébredtem.

és most fáj fáj fáj. a kórházban meg mit is kezdtek volna velem. vannak ugye olyan testtájai az embernek, amit nem lehet begipszelni.

p.-val éjszakai ügyelni a sound zárónapján a legmókásabb dolgok egyike, ami történhet valakivel. voltak eddig a holland dj-k, akiket vissza kellett volna vinni a szállodába, mert elitták az összes pénzüket. nem vittük. elhajtottuk őket oda, ahova tartoznak. legalább valaki fizesse meg a tucc-tuccal okozott lelki károsodásokat.

most meg jött egy srác, aki először tölteni akarta a telefonját, majd elment valahová, ezalatt hívta őt kata2* és még egy másik lány, aki csak kezdőbetűvel volt jelölve, és neki döntenie kellett, h. afterpartyzni megy az egyikkel, vagy az állomásra megy a duzzogó másik után. még itt áll, döntésképtelenül.

közben jutyúb dj-zünk a  világ előadóművészeinek legaljából merítve, pl volt a david hasselhofftól a "looking for freedom" is már.

megérkezett 2 ember, akik bontani akarják a bódét. így befejezetlen marad ez a bejegyzés, én pedig kibekkelem a későhajnali vonatig, addig is szociológiai terepmunkát végzek.

* a nevet  megváltoztattam a személyiségi jogok védelmében.